Már néhány hónapja ennek, hogy szembe jött velem Szél Dávid, tanácsadó szakpszichológus, az Apapara című blog szerzőjének zseniális és hiánypótló írása, egy valóban parázásra okot adó témában, miszerint a pornó gyermekeinknek a szexuális „fel- és megvilágosodás”, és ezzel összefüggésben traumatizáció elsődleges színtere.

Sorait olvasva Paulik Móni és Vincze Zsuzsi Lili és a bátorság című mesekönyve idéződött fel bennem, amely rendkívül finoman, mégis pőrén mutat be egy cirkuszban élő kislányt érintő szexuális visszaélést. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, és erre a következtetésre jut Szél Dávid is, hogy minél korábban és intézményesített módon kerüljön be a szexuális edukáció a nevelésbe.

Ki ne ismerné, hiszen általános hivatkozási alap az életben, generációs kultsorozatunk, a Jóbarátok. A téma szempontjából kiemelendő, hogy noha imádom őket, Joey és Chandler karaktere, a forgatókönyv szempontjából legitimizálják a pornót. Mindamellett, hogy nemzedékek kaptak saját bukdácsolásaikról szerethető olvasatot a sorozat által, a médiajelenlét hatalom, formálja a morált, értékrendeket, megerősít vagy ellehetetlenít viselkedési mintákat. Az üzenet pedig rendkívül egyszerű, a pornó a férfi pihenésének és élvezeti igényeinek szoros kelléke, és ez így van rendjén (így van rendjén?).

A szexszel kapcsolatos szocializációnk szegényes, sok elfojtás, titok, történelmi trauma tapad a témához. Nem csoda, hogy generációkon át cipeljük magunkkal a tabusítás mechanizmusát, nincs is nagyon más alternatívánk. Gyerekcipőben jár az is, hogy őszintén felvállaljuk kérdéseinket, bizonytalanságunkat, csalódásainkat vagy épp súlyos fájdalmainkat szexuális fejlődésünk során. Az, hogy bizonyos zaklatás-történetek napvilágot látnak, mindenképp diskurzust teremtett, de csírájában nem képes megváltoztatni azt a jogállást például, amely a családon belüli erőszak áldozatait nemhogy segítené, még meg is nehezíti a dolgukat, a prevenciót, a felvilágosítást pedig mintha csak papíron ismernénk.

És ekkor kicsit elkeseredtem, mert ebből éreztem azt, milyen elementáris erővel tornyosul fölénk mindenféle érdek, amely ellene megy a társadalmi és gazdasági törvények áthangolásának. Töretlenül hiszek abban, hogy az egészen kicsi egységek egyre jelentősebb közösségi erővé duzzadva képesek változást elérni, ha tudatos és következetes módon saját életterükben elindítják a másként való gondolkodást.

De mi van a költői kérdéseken túl? Hogyan képzeljünk el egy folyamatot, hogyan vezessünk be egy olyan témát gyermekünknek, amellyel kapcsolatban megremeg a hang és piroslik az arc?


Néhány szó a szülői hitelességről

Ez. A. Lényeg.

Hányszor olvastuk, hallottuk a pszichológustól, hogy ami belül van, azt a gyerek érzékeny szenzoraival tökéletesen leveszi? Takargathatjuk, elkendőzhetjük, mégiscsak ott van, a poronty érzékeli, ahogy azt a manővert is, amellyel eltussolni szeretnénk. Könnyű belecsúszni abba, hogy ezt a gondolatot bűntudatkeltésként halljuk meg, de itt hangsúlyoznám, hogy nem a tökéletességre lövünk, hanem az „elég jóságra”. Az tehát, ha zavarban vagyunk, vagy bele is pirulunk, épp úgy felvállalható és megosztható, mint az, ha örülünk vagy türelmetlenebbek, esetleg haragosabbak vagyunk. Ahhoz viszont, hogy felvállaljuk a gyerek előtt a zavarunkat, magunkkal érdemes kezdenünk: mi okozza bennünk ezeket az érzéseket, azok hova kötődnek, milyen élettörténeti elem kapcsolódik hozzájuk. Hogy vagyunk mi a szexszel, szüleink intimitásával, az első – magömléssel, menstruációval, csókkal és aktussal stb. -, milyen a viszonyunk az érintéssel és a testünkkel, önkielégítéssel. Ez mély önvizsgálatot feltételez, és sok olyan ajtót kinyit, ami mögé félve nézünk be. Az eredmény ugyanakkor felszabadítóan hathat, mivel a szex témája számos tabut és béklyót levet magáról.

Magunkkal kezdjük, az önvizsgálat önismereti tényezője mellett pedig vegyük górcső alá az ismereteinket is. Nagyon sok esetben találkozom azzal, hogy nincsenek információink arról, hogyan működik a saját és másik teste. Kriston Andrea, az Intimtorna alapítója kezdi azzal a workshopjait, hogy mennyi szexuális probléma származik abból, hogy milyen hiányok vannak a tudásunkban. Míg egy gyereket szükséges felvértezni azzal a tudással, hogyan tegyen különbséget ártalmas és segítő információk között például a Youtube-on, felnőttként több eszközünk van erre, így előszűrhetjük azokat a tartalmakat, amelyek nekünk és nekik is támogatást nyújthatnak a mélyebb megértés tekintetében. Az AMAZE csatornáján érdemes lehet böngészni, mivel ők azt tűzték a zászlajukra, hogy a szexuális felvilágosításból kivegyék a kínos összetevőt.

Néhány szó a gyermeki gondolkodásról

A. Gyerek. Nem. Hímes. Tojás. És. Legfőképp. Nem. Hülye.

Az, hogy a gyermek másként látja a világot, más nézőpontból, énközpontúan és varázslatos csodák játszótereként: része a fejlődésének. Ez nem azt jelenti, hogy ne értené meg, amit közölni szeretnénk vele. A csatornája viszont más, ő nem a szülői tanmeséből és magyarázatból ért első sorban, hanem a szimbólumok, mesék, bábok világából. A fentebb hivatkozott könyv, a Lili és a bátorság egy megelőzést célzó alkotás, amelyben egy kicsi lány szexuális bántalmazást szenved el egy közeli baráttól. A mű függeléke abban segíti a szülőket, pedagógusokat, hogyan beszélgessenek a testhatáraikról, az érintések minőségéről, a jó és a rossz titkokról a gyermekekkel. A szerzők már kétéves kortól javasolják az ebbe az irányba tartó beszélgetések elkezdését, különösképpen figyelve arra, hogy legyen neve a testrészeknek. Hangsúlyozzák, hogy az intim testtájak különlegesek, és vannak olyan helyzetek, például a fürdetés vagy orvosi vizsgálat, amikor mások láthatják, érinthetik ezeket, de akár ekkor is előfordulhat olyan, ami kellemetlen vagy idegen. A könyv arra bátorít, hogy lehet nemet mondani, és lehet, sőt joga van szólni más felnőttnek, ha számára kellemetlent tapasztalt. A gyermek komolyan vétele kulcsfontosságú, mivel ez által érezheti azt, hogy megoszthatja érzéseit, és a környezete hisz neki, támogatja őt. Minél korábban kialakul egy ilyen bizalomteli, tabuktól egyre inkább mentesített csatorna szülő és gyermek között, annál valószínűbb, hogy a későbbiekben is nyíltabb lesz a kommunikáció.

kép forrása: Bodhini

A testhatárokról folytatott mesélés és ebből kibomló beszélgetések elvezetnek a felnőtt szexualitás témájához is. Elmondható, hogy a szeretkezés örömforrás, amit a két meztelen test érintkezése, a testre adott puszik, csókok tesznek teljessé. Az általunk megnevezett intim testrészek izgalmi állapotban máshogy viselkednek, máshogy néznek ki, más a tapintásuk, ezek kellenek ahhoz, hogy megtörténjen az élvezetes együttlét. Ha valami akarata ellenére fájdalmas bármelyik félnek, nem jó, és erről lehet és kell is beszélni egymással. Szóba kerülhet, hogy a szex sokféle lehet, lehet lassú és gyors, romantikus és hevesebb, a lényeg, hogy a benne lévő két fél erről megegyezzen, ha csak az egyik mondott rá igent, ott valami baj van. Be lehet vezetni a pornó témáját is, és lehet mesélni arról, hogy ezek mennyiben torzítják a valóságot, a testről, teljesítőképességről, férfiakról és nőkről alkotott képet. A gyermek ez által megerősödik abban, hogy van egy stabil hátország, akiktől tájékozódhat. Egyre inkább tisztába kerül azzal, hogy mi az, amit kérhet, és amivel már a másik jogaival vagy az övéivel visszaélnének: Nem utolsó sorban, hogy van lehetősége nemet mondani az olyasfajta társas nyomásra és erőszakra, mint a pornónézés, és ezt joggal képviselheti is.

Kedvelés és megosztás