Leltárt készítek 2023-ról.

Ízlelgetem a történések hagyta aromákat, és úgy érzem, nagyon különleges évet zárhatok.

Keresem a szót, ami a leginkább leírja számomra, mit adott 2023, és ez az “építkezés”. Tégláról téglára gazdagodott és állt össze a szakmai íve ennek az esztendőnek. Igazság szerint sok tudatos, átgondolt, és néhány nem várt, de annál nagyobb meglepetésként ható lépésnek köszönhetően.

Voltak olyan időszakok az életemben, amikor egyszerre többféle dolog mozgatott hasonló hévvel, mintha egyidejűleg 5 vagy 6 pályaidentitásom lett volna. Ennek a periódusnak a végét, ahogy az lenni szokott, a kimerülés hozta el. Ekkortájt terelődtek egy irányba az érdeklődési területeim – organikusan, és voltak természetesen, amelyek lemorzsolódtak, és voltak, amik erősebb gyökeret eresztettek.

Jelenleg két stabil pillére van a hivatásomnak: az egyéni folyamatok vitele és a pszichoedukáció, azaz pszichológiai témájú ismeretterjesztés elsősorban az írás, tartalomgyártás és a szakmai összefonódások, eszmecserék által. És ami ezeket összefűzi, a trauma lélektana és terápiás vetületei.

Itt is érvényes, hogy minél többet tud az ember egy adott témáról, annál inkább rájön, milyen keveset is tud.

Rendben is van így, ez pedig tovább inspirál a tudásom folyamatos mélyítésére, és ha valami összeállt, annak a megismertetésére veletek, olvasóimmal.

Tettem ezt többek között a Tabutojás közösségi felületein az ebben az évben debütáló háromféle, trauma-fókuszú matricával – amikből nem lesz hiány jövőre sem. A leíró, a fiktív esetes és a sajátélményű matricák kapcsán sok pozitív visszajelzést kaptam tőletek, és a továbbiakban is örömmel veszem, ha valami érdekel titeket, megosztjátok velem az Insta vagy a Facebook platformjain.

Hihetetlen nagy megtiszteltetés ért az év első felében, mivel Dr. Edith Shiro könyvének idén megjelent magyar fordításának (A trauma váratlan ajándéka: Út a poszttraumás növekedéshez) szakmai lektora lehetettem, és amelynek a hátulján ajánlóként nem mással, mint Tisza Kata, interkulturális pszichológiai szakértővel és íróval szerepelhettem együtt. 

Szeptemberben megjelent első könyvem, “A bántalmazó árnyékában – Kiút a traumából az EMDR módszerével” a HVG Könyvek gondozásában “A terapeuta esetei” könyvsorozat részeként. Az írás folyamata számomra a rekreáció újfajta dimenzióit nyitotta meg, amiről habár korábban is sejtettem, hogy valahol ott motoszkál bennem, de így ebben a “nagyívű” munkában vált egyértelművé.

A könyvben egy harmincas évei közepén járó férfi esetét mutatom be, amelyhez az inspirációt mindennapi munkám meghatározó pillanatai adták. Ahogy írtam, sokszor azon kaptam magam, hogy a valódi élet mennyivel költőibb, fordulatosabb, megrázóbb és felemelőbb, mint amit a papíron visszaköszönni látok. Ezért sem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen mérhetetlen hála van bennem a hozzám fordulók bizalmáért és tisztelet mindazon erőért, amelyet az önismereti útjukba tesznek.

A HVG Extra Pszichológia szervezésében megtartottuk októberben a könyvbemutatót, amelyet Szörnyi Kriszta moderált, és ahol a beszélgetőpartnerem Szilágyi Liliána volt. Lilu jelenléte, érett bölcsessége, hiteles szemléletmódja különleges légkört teremtett, és ez úton is rendkívül nagy köszönettel tartozom neki, hogy társammá szegődött ennek a korántsem könnyű témának a kibontásában és a könyvben szereplő történet közelebb hozatalában.

A könyvem szaklektora Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna, tanácsadó szakpszichológus, EMDR kiképző szupervizor, nem mellesleg csodálatos író (az Érzelemszabályozás a gyakorlatban szerzője, és a Kinek a sorsa? című 2023-ban megjelent könyv társszerzője) mellett adhattam elő a Tanácsadás jubileumi konferenciáján, ahol a hallgatóság roskadásig töltötte meg a termet. Köztük volt hallgatótársaim, jelenlegi egyetemisták, posztgraduális képzésben résztvevő hallgatók és kollégák. Különleges időutazás, otthonosságélmény, mégis valami teljesen új keveréke volt ez.

Az év hozott egy váratlan összefonódást, amely a szakmain túl igazán szívmelengető emberi kapcsolódássá formálódott. Knapek Évi, klinikai szakpszichológus munkásságát messziről figyelgettem, lenyűgözött a sokszintű profizmusa, a szépen felépített énmárka, amely nem ment a szakmai színvonal rovására (ami igencsak ritkaság).

Aztán egy csöppnyi bátorság, a hamar kialakult kölcsönös szimpátia és közös hang megtalálása nyomán egyre több projektben kapcsolódtunk össze.

Előadtam májusban a Traumakonferencián, novemberben a Határok és Önbecsülés Konferencián, és az Amiről nem beszélünk podcastban Évi, Stekler Tamás és Lázár Gergely társaságában, valamint debütált a podcast élő verziója is, az Amiről nem beszélünk light, amiben sok-sok traumával kapcsolatos témát dolgoztunk fel ketten Évivel. Az öt adásból négy lement, jövőre érkezünk az utolsóval. Többedmagunkkal pedig tovább folytatjuk az élőzéseket más érdekes területekre evezve. Stay tuned. 

A fotót Láng Péter készítette.

Többen érdeklődtetek az említett megjelenések iránt, így szeretném megosztani veletek, hogy hol találkozhattatok velem az elmúlt évben írásban, szóban, képen stb.

A jövő esztendő is sok-sok izgalmat tartogat, amelyekről szépen sorjában mind beszámolok nektek majd, és bízom benne, ugyanilyen lelkes és támogató kísérőim lesztek a továbbiakban is!

Boldog Új Évet Mindenkinek!